Apuleius • 2 nap
Amíg 1983-ban a Szörényi–Bródy szerzőpáros az István, a király megalkotásával foglalatoskodott, Tolcsvay László megírta, és természetesen a Fonográf együttes közreműködésével rögzítette első szólólemezét, mely a Várd ki az időt címet kapta.
A Fonográf együttes ezekben az időkben leginkább, mint „kísérőzenekar” működött: ők vették fel a Szörényi- és a Bródy-szólólemezek zenei alapjait, közreműködtek Halász Judit albumain (és a zenekar egyes tagjai a koncertjein is), valamint ők játszották fel az István, a király dalait is.
Kétségtelen, hogy ha a szerzőséget vizsgáljuk, a „legnagyobb falat” ebben az időszakban Szörényi Levente és Bródy János rockoperája volt, így ennek árnyékában hajlamosak vagyunk megfeledkezni Tolcsvay Lászlóról, aki menet közben saját jogon emelkedett ugyancsak magas minőségű szerzői (és ahogy azt a nagylemez bizonyítja) előadói magaslatokba.
A lemezt a Jöjj el című szám nyitja, melynek bevezetőjében azonnal utalást hallhatunk a Tolcsvay-testvérek karrierjének kezdeti éveire: Tolcsvay Béla játssza el 12-húros gitáron a népies bevezetőtémát, amely után a dal modern, minőségi popzenévé változik. A verzék melodikusan gurulnak, az erős refrénekben pedig hallhatjuk a jellegzetes Tolcsvay László-vokált, amelynek minden sávját ő maga rögzítette.
Az átvezetésekben Tolcsvay Béla 12-húrosa mellett szerepet kap még Szörényi Szabolcs basszusgitárja, valamint lényegi elem még Móricz Mihály szólógitárja is. A szintetizátorok diszkréten borítják be a hangzást, szerencsére épp csak jelzik a nyolcvanas évek – máig vitatott – trendjeit!
A mesterien formált és előadott dal összességében a legmagasabb minőségű popzene, a megszólalás, a tónus a mai napig várja, hogy valaki a szakmából finom érzékkel visszatérjen hozzá.
„Úgy ölelj át, hogy az öröklétet érezzem.
Úgy ölelj át, hogy a mennyországba érkezzem.
Úgy ölelj át, hogy a szenvedést is élvezzem.
Úgy ölelj át, jöjj el hát…”
Dobgép ketyegése vezeti fel a Macsó dalt, ami mindenképp 1983-at fémjelzi. (Emellett a dobprogram hangulata némileg a Trio 1981-es Da Da Da című slágerét idézi.) Ám szerencsére hamar megérkezik Tolcsvay László ízes zongorajátéka, és egy bundnélküli basszusgitár is, melyen Tóth Tamás izgalmas, rövid hangokkal kísér. Felbukkan egy Hammond orgona, valamint értékesek a nyers gitárdíszítések is, ám a legizgalmasabb az ének: Tolcsvay László előadása kiválóan simul a dal alapvetően bluesos hangvételéhez és Bródy zseniális dalszövegéhez is:
„Csak ne ugrálj te prücsök, mert könnyen dühbe jövök,
És akkor oda ütök, ahova kell!
Hát legyen egy kis eszed, mert bevered a fejed,
Csak annyit mondok neked, hogy ide figyelj:
Amíg az én csizmám ott hever az asztalon, soha ne félj!
Amíg én az ultit bármikor bemondhatom, soha ne félj!
Az első refrén után aztán érkezik Németh Oszkár is, szerencsére „igaziból” rádobol a monoton dobgépre. A dal kinyílik, a refrénben jön egy „ittas” férfikórus is, melynek sorai között briliáns szaxofondíszítéseket hallhatunk.
A Várd ki az időt akkordmenete lazán gurul, a Fonográf kísérete is ennek megfelelően könnyed és sikkes, a hangvétel enyhén Dire Straits-hatású. Tolcsvay László énekszólamai duplázva szólnak, a refrénekben pedig felhangzik a jellegzetes Fonográf-vokál. A dalt ezen felül Móricz Mihály tölti meg szenvedélyes szólógitározásával, ám a szám középpontjában Bródy János bizakodó hangvételű dalszövege áll:
„Eljön az idő, amikor újra virágzik a tér,
Eljön az idő, amikor felszabadul, aki fél.
Eljön az idő, amikor hallgat a vészmadár,
Eljön az idő, mikor az életöröm dala száll.
Várd ki az időt, és ne mondd, hogy nem érdemes.
Várd ki az időt, mert eljön a nap, s a lelkedben béke lesz.”
A Víziváros című dal kísérete kicsit talán korát megelőző hangzású. A ritmusalapot Németh Oszkár zaklatott, seprűzött pergődobja vezeti, amelyhez a maga tökéletességében illeszkedik Tolcsvay László zongoraszólama. Finom akusztikus gitárok szőttesét is halljuk, de a végső szó mégis Tóth Tamás bundnélküli basszusgitárjáé. A szólam levegős, ám hangsúlyaival meghatározza a muzsikát és a megfelelő helyeken feszültséget és izgalmat kölcsönöz a dalnak. A szólórész ezúttal a szaxofonoké, a szakasz előadása és rögzítése is kiváló!
A nosztalgiázó dalszöveg a zeneszerző születési helyéről és arról a városról, ahol a fiatal felnőttkorát is töltötte természetesen Bródy János munkája:
„Hol az a régi szenvedély,
Hol az a csillagfényes éj,
Ez az az utca, ez az a tér,
Ez az az utca, ez az a tér…
Talán máshol lenne jó,
Talán máshol lenne szép,
De a nagyvilágon nincs e kívül
Számomra hely, ahol úgy érezném,
hogy otthon vagyok…”
Az Elmúlt a nyár gyönyörű ballada, amit zongora, némi szintetizátor és Bob Dylan modorára emlékeztető szájharmonikajáték vezet fel (ami a szám „üres” részeiben vissza-visszatér). Tolcsvay László éneke csodás, csakúgy, mint a dalszöveg, amelyben Bródy János azt fejezi ki, hogy minden múlandó (sajnos a nyár is), de az igaz szerelem (vagy az igaz dolgok) soha nem múlhat(nak) el.
A sorok között finom akusztikus gitár-díszítéseket is hallhatunk, valamint helyenként nagyobb szerephez jut a bundnélküli basszusgitár. Tolcsvay László szintetizátorszólama ismét visszafogottan takarja be a dalt, amely a lemez A-oldalának vágyakozó, ám hatásos lezárása.
„Elmúlt a nyár, már elmúlt a nyár,
A strandbelépő rég lejárt.
Elmúlt a nyár, már elmúlt a nyár,
A sok kis üzlet mind bezárt,
De te ne hagyj el, soha ne hagyj el,
Olyan átkozott rossz lenne nélküled.
De te ne hagyj el, soha ne hagyj el,
Amíg élek, melletted leszek…
Szép az ősz – látom édes arcodat,
Szép az ősz – hallom kedves hangodat,
Szép az ősz – érzem, átölel karod,
És a tél akármilyen, csak maradj velem…”
Progresszívebb felfogású dal a B-oldal nyitánya, a Ne zárd be. A megszólalás nyugtalan és darabos. A Tolcsvay László és a vokál által remekül elénekelt verzerefréneket egy, a szerzőtől szokatlan és különös hatású, parlandós rész váltja fel. Ebben a szakaszban hallhatjuk a „modern vívmányt”, a vocodert is, melyet Móricz Mihály remekbe szabott szólógitár-díszítései ellensúlyoznak.
Bródy János dalverse rendkívül tanulságos arról, hogy bármerre is folyik a világ, az ember lelkének mindig nyitottnak kell maradnia, mert az életnek nincs, és nem is lehet más útja! A mai világ történéseit, folyásának medrét is figyelembe véve nagyon fontos tanács ez, meglehet, hogy ennek tekintetében a szerző életművének legértékesebb gondolatai ezek:
„Ne zárd be a lelked ablakát,
Ne húzd le rá a rolettát!
Bár igaz, hogy kívül reked a kétség,
De belül örök lesz a sötétség.
Tudom, hogy sok minden zavar,
Hisz ártatlan vagy és fiatal,
S oly ellentmondásos a világ,
S túl sok benne a hazugság.
És úgy érzed, hogy kihasználnak,
Becsapnak és deformálnak,
És hiába őriznéd magad,
A túlerővel szemben gyenge vagy…”
A Jó hajó az ágyunk csodásan kerek dal, valamint ritmikájában is rendkívül érdekes: Németh Oszkár dobjátékának és a dempfelt ritmusgitárnak köszönhetően a hangzás kap némi reggae-s ízt is. Az ötletes dal puhán gurul, Tolcsvay László énekstílusa is ehhez igazodik. A refrének némi kórussal kibomlanak, de az akkordmenet által felkínált feszültség nem bomlik ki teljesen. (Milyen kár, hogy a hasonló zenei megoldások mára teljesen eltűntek a könnyűzenéből…)
E helyt dominánsabb szerepet kapnak a szintetizátorok is, még a dal közepén imitált, egzotikus hangulatú „steel drum”-szóló is kitűnő. Bródy János szövege rendkívül szellemes, ugyanis kiderül belőle, hogy a dalban szereplő szerelmespár nem a tengeren, hanem az otthon melegében „hajózik” képzeletben, az akkoriban széles körben elterjedt és divatos, falra ragasztható óriásposzter alatt:
„Sötétül az ég, de közelemben fényes csillagok,
A te két szemed még a felhőkön is átragyog,
Gyere, ölelj át, röpülünk a végtelen vízen,
Nagy az óceán, de veled áthajózom a poszteren.”
A Játszd jól a szerepedet szinte teljes mértékben a szintetizátorokra épülő dal. Tolcsvay László akkordmenete érdekes, hatásosak benne a szűkített harmóniák is. Az énekes előadásmódja elég statikus, ami tökéletesen kifejező Bródy zseniális dalszövegének tekintetében:
„Nem jó, ha szereted a hazudozást.
Nem jó, ha szereted az igazodást.
Nem jó, ha jártatod a szád.
Nem jó, ha szótlanul állsz.
Nem jó, ha soha nem akarsz vitát.
Nem jó, ha szereted a huzakodást.
Nem jó, ha szereted a nyomakodást.
Nem jó, ha te vagy az erős.
Nem jó, ha védtelen állsz.
Nem jó, ha minden konfliktust kerülsz.”
A szám tulajdonképpen ötletes, kiváltképp, hogy a dobok szinte véletlenszerűen jelölik ki a hangsúlyokat. A dalszöveg ismét jelentős munka, jól mutatja Bródy János tehetségét ahhoz, hogy egy átlagosabb zenei anyagot is „fajsúlyossá” lehet tenni megfelelő mondanivalóval.
Az album záródala, a Visszavárlak jellegzetes „Tolcsvay-s” szerzemény. A szöveg témája a szakítás, melyet Bródy János nagyszerűen öntött vers formájába. Soraihoz tökéletesen passzolóan a verzék halkak és szelídek, a vokálok – kifejezvén a főhős kétségbeesett lelkiállapotát – nagy térben megszólalók.
A Fonográf kísérete precíz, csakúgy, mint a kórus, amely tökéletesen kitalált és kivitelezett munka. Az akusztikus gitárok mellett nagy hangsúlyt kap a szintetizátor és egy kórussal effektezett, tipikus nyolcvanas évekbeli tónusú elektromos gitár is.
A második kórus után a zene teljesen megnyugszik, szintetizátorok és akusztikus gitárok segítségével szólal meg egy csodaszép kis szakasz, melyet Németh Oszkár lábdobjának hangsúlyai vezetnek vissza a dal zenekari kódájába. Maga a kóda néhány szintetizátorakkordon nyugszik, mely fölé nemsokára csatlakozik egy emelkedett dallam, melynek előadásába a gitár is becsatlakozik. Ez a hosszabb lezárás kicsit olyan, mint ahogyan a Beatles fejezi be a Hey, Jude-ot… Itt azonban a zenekar elhalkulása után még maradnak Tolcsvay László szintetizátorhangjai, amik lezárják a kompozíciót és tulajdonképpen a teljes lemezt.
Tolcsvay László Várd ki az időt című albuma a mai napig a magyar könnyűzene történetének kiemelkedő darabja. Különös, hogy a szerző első önálló nagylemeze csak 1983-ban jelent meg, mert Tolcsvay László már sokkal korábban megérdemelt volna egy szólólemezt.
Az album zenei anyagában maga a dalszerzés és az előadás is felsőfokú, magas minőséget képvisel, ami eleve „téren és időn átívelővé” teszi ezt a nagylemezt. Ha hozzávesszük, hogy Bródy János dalszövegei a mindenkori harmincasokról, harmincasoknak (és persze azon túliaknak is) szólnak, akkor a lemeznek mindenképp ott a helye minden magára valamit is adó lemezgyűjtő, zeneértő polcán.
Az István, a király, valamint az egy évvel későbbi Jelenkor című Fonográf-nagylemez fényében azonban teljesen elfelejtődött a fiatalabbik Tolcsvay testvér eme remekműve. Ám az idő 2025-ben igazságot tesz, mert márciustól ezek a zseniális kompozíciók végre elérhetőek lesznek CD-lemezen is!
Szerző: Majnik László
Nyitókép: Tolcsvay László (középen) és Móricz Mihály a stúdióban. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
