A lazítások és a határok már jó ideje nyitva, az emberek pedig lehetőségeikhez mérten tűkön ülve várták és várják, hogy mehessenek valahova nyaralni, egy ideig kiszakadni ebből az egészből. Már ha ki lehet egyáltalán szakadni. 

Mennek is a reklámkampányok dögivel, hogy ha lehet, nyaraljunk itthon. Lehetne, de sajnos él bennünk egy ősi mehetnék ami mindig arra késztet, hogy repüljünk és nézzünk külföldet. A határnyitások után, de még az országok kategorizálása előtt, július elején mondhatni megszöktünk Szardínia északi részébe. Megszöktünk, mert még az indulás előtti péntek estén is azon tanakodtunk, merjünk-e menni. Még a tervezgetéskor és azután is minden nap megnéztük-átnéztük, kielemeztük az esetszámokat, milyen korlátozások vannak még érvényben, várhatóak-e stb. 

Castelsardo 

Aztán elérkeztünk az indulás előtti péntek estéhez, amikor már megjelentek olyan pletyik, hogy, "na, most aztán újra jön a szigor." Kicsit be is rezeltünk, mert mi lesz ha ott ragadunk vagy egy Mission Impossible összesbe beillő jelenetsorozatban kell bennünket kimenekíteni... De hamar levetkőztünk minden kétséget és félelmet, egy hangos, de annál eltökéltebb felkiáltással: lesz ami lesz, ha ott kell ragadni akkor ott kell ragadni, a home office ott is home office,  meg majd beállunk mosogatni. 

És milyen jól tettük, hogy kitartottunk és elindultunk. Nemcsak azért, mert időközben zöld besorolást kapott Olaszország és Szardínia, hanem mert kivételes nyári élményekben lett részünk és kevésbé kellett mélyebbre nyúlni a pénztárcába, mintha a Balatonra mentünk volna. Félreértés ne essék, nagyon szeretünk itthon lenni, de most külföldre vágytunk. Egy kisebb körutat tettünk meg Szardínia északi részén egy héten keresztül, kezdve Sassarival, Olbiával, Cala Gononeval és az utolsó napra pedig visszatértünk Algheroba. 

Olbia

Érkezés előtt regisztrálni kell ezen az oldalon, pontos adatokat megadva, mikor érkezünk az országba, meddig maradunk, milyen szállásokon fogunk aludni, hol stb. A kitöltés után kapni fogunk e-mailben egy linket, benne egy Sardegna Sicura nevű app letöltési elérhetőségével. Az appban vagy a honlapon is 48 órával érkezés előtt ismét ki kell tölteni egy kérdőívet, de ezúttal egészségügyi kérdések megválaszolásával. Ha mindent kitöltöttünk és meg is felelt a rendszernek, kapunk egy QR-kódot, amit szükség esetén be kell mutatni a hatóságoknak vagy a reptéren.

Kifejezetten nagy hangsúlyt helyeznek a biztonságra, Alghero repterére mindkét irányból testhőmérés után lehet belépni, sőt, a múzeumokban és 1-1 boltban is lázat mérnek. De addig végképp nem állnak szóba velünk amíg a biztonsági személyzet láttára használtad a bejáratnál kihelyezett kézfertőtlenítőt. Minden egyes alkalommal készségesen és kedvesen meg is köszönik. A maszk pedig zárt térben kötelező. Ha egy pillanatra is lekerül, azonnal ott teremnek megkérni, hogy vedd vissza.

Így, hogy a biztonsági előírásokkal tisztában vagyunk, mostmár tényleg, végre nyaralhatunk! Bevallom, még májusban nem hittem, hogy ebben az évben még fogok repülni, főleg Szardíniába, de főként ezért is választottuk, mert itt relatíve kevés volt az esetszám, barátaink és családjaink akik már jártak itt, órákat áradoztak a hely szépségéről. 

Az első és az egyik legnagyobb ajánlásunk, hogy lehetőség szerint bérelj autót, ha körutazni szeretnél és ha sokféle élményt szereznél. A tömegközlekedés egész jó, ahogy nézegettük a menetrendet, de csak egy-két helyen szeretnél eltölteni egy pihentető hetet, akkor is teljes élményt és teljes kikapcsolódást tud nyújtani Szardínia. Mi azért választottuk az autót, hogy beleférjünk a betervezett látnivalókra szánt időkbe. 

Mi pedig útra keltünk és bejártuk Szardínia valamennyi északi településeit:

Sassari

A sziget második legnépesebb települése, hozzávetőleg 130 000 lakossal. Egyetem- és történelmi város, gazdag kulturális élettel. Mivel nem fekszik a tengerparton, ezért kevés turista látogatja. Ottlétünkkor is nagy szemek pislogtak ránk, hogy kik lehetünk. Amikor pedig egy este beültünk egy Civico 8 nevű bárba, annyira örültek az idegeneknek, hogy fejenként 1-1 pólót is kaptunk a bár logójával.

Kétségkívül nem a turizmusra specializálódott város, de annál hangulatosabb, itt lehet rábukkanni a valódi helyi életre, a szűk utcákba épült magas házakra, a magas, keskeny ablakokból kiteregetett ruhákra, a ruhákból párolgó mosópor illatra, mely átitatja az egész belvárost. 

Castelsardo

Castelsardo egy csodás, nagyjából 6.000 főt számláló település. Legfőbb látnivalója a Castello dei Doria és az azt körülölelő óváros. Innen nem messze található az Elefánt-szikla, ami az egyik legvonzóbb látnivaló egész Szardíniában. Az idő szűke miatt nem volt lehetőségünk a sziklához látogatni, helyette a kastélyból elénk táruló egyedülálló panorámát tekintve időztünk. A kastélyba fejenként 5 euró a belépő, amely által betekintést nyerünk a középkori lakosok életébe, valamint megtekinthetjük a panorámát.

Olbia

60.000 lakosú kisváros, a sziget észak-keleti részén. Fontos kikötőváros, valamint repülőterére Európa számos országából is érkeznek járatok. Igazi elegáns, de annál aranyosabb város, vibráló főutcával ahol egymást érik az éttermek-bárok és boltok, a város terein pedig reggeltől napestig összegyűlnek az emberek, megvitatni az élet nagy dolgait.

Porto Cervo

Európa legdrágább települése, a Smeraldai-öböl közepén fekszik. Hozzávetőleg 400-an lakják. Közkedvelt település, számos híres ember és celeb tölt el itt egy kis időt a nyár folyamán, pl.: Heidi Klum, Elton John, Bradley Cooper, ezért sokan látogatnak ide "celebvadászatra". A település telis-tele luxussal, méregdrága boltokkal. 

Santa Teresa Gallura és a Capo Testa sziklacsoport

Santa Teresa Gallura egy pici kis település Szardínia majdnem legészakibb csücskében. Itt forgatták a James Bond - A kém aki szeretett engem c. film néhány jelenetét. A leghíresebb látványossága a településnek a Capo Testa sziklacsoport és a világítótorony. 
A szélfújta sziklaalakzatok egy római kori kőbányából maradtak fenn, mindenképp megéri egy kis időt szánni a sziklák megmászására, egyedülálló látvány tárul elénk. Tiszta időben látszanak Korzika magas hegyei. 

Cala Gonone

A pici üdülőváros a Gennargentu Nemzeti Park lábánál fekszik, emiatt és a víz tisztaságának köszönhetően számos turistát vonz a település. Számos strand és barlang található a közelben, többek között az egyedülálló Cala Luna, de erről egy picit később... :) 

Alghero

A körutazásunkat Algheroban fejeztük be. Nagyjából egy napunk maradt bejárni a várost és egy utolsó nagy, mély levegőt venni, mielőtt hazaindulunk. Egy külvárosi lakónegyedben szálltunk volna meg, azonban érkezéskor a B&B tulajdonosa közli velünk, történt egy kis malőr, egy vendég, aki előzetesen lemondta a szállást mégis megérkezett és minket nem tud a kellő szobákba elszállásolni.

DE!, megejtett egy-két telefont és a családja segítségének köszönhetően egy-, épp nem a városban tartózkodó rokon lakásában megszállhatunk. Ami sokkal jobb, mert a belváros közepének a közepében helyezkedik el és el is visz minket autóval. 
A fuvar alatt volt részünk egy ingyenes idegenvezetésben: a városban sok katalán él, a 16. században katalán gyarmat volt és emiatt is hasonlít a város zászlaja Katalónia zászlajára is.

Széles és elterjedt belvárosa a tengerpartig is elnyúlik, számos fennmaradt és jól megóvott középkori, reneszánsz épületekkel. 

A szállásaink egy hétre összesen kb. 140.000 Ft-ba kerültek, a repjegy pedig a nyitási hiperakcióknak köszönhetően egy személynek 7.000 Ft-ba került. Ehhez hozzájön a bőrönd is, de ha többen pakolunk egy nagy bőröndbe, akkor jobban ki lehet jönni a végelszámolásnál. 

A szigeten nagyon kevesen beszélik az angolt, de nagyon kedvesek és segítőkészek ennek ellenére is a lakosok. Ha látják rajtad, hogy próbálkozol az olasszal, és alapvetően el tudsz boldogulni néhány szó erejéig olaszul, akkor még jobban örülnek. 

Minden perce megérte, de minden helyen szívesen maradtam volna még egy napot tovább. Természetesen nemcsak lépdeltünk és mászkáltunk, hanem felfedeztük a térség különleges strandjait, de ezekről egy picit később. :)