Az igazi tavasz és a jó idő már az ölünkben van, szerencsére napjainkban már egyre több helyen oldják fel a korlátozásokat így - persze a szabályokat betartva - miért ne szöknénk meg a zöldbe, a csendbe és a nyugalomba?
Pláne, ha aktív kikapcsolódással társul és amíg nem lehet külföldre utazni meg úgy amúgy is fel tudjuk fedezni a környékünk szépségeit. Ez a felvezetés lassan egy kész főnyereményt készül bemutatni, de miért is ne legyen az?!
Az Országos Kéktúra 13. szakasza ideális egy egy napos kiruccanásra, kezdőknek is, szinte végig lankás, erdős terepen halad persze némi emelkedővel, de abszolút beiktatható egy szombat-vasárnapba.
Az útvonal Piliscsaba vasútállomása és a Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomása között halad. Mi Piliscsabától haladtunk vissza, Budapest felé.
Most pedig az itiner, röviden.
Rövid ideig a vasúttal párhuzamosan haladunk, majd az aluljárón át az első kereszteződésben balra kanyarodunk, majd rögtön az első sarkon jobbra (az ovi és a temető között).
A jelzést követve a települést a Kálvária utcán hagyjuk el, egy kis aszfaltos sétát követően jobbra térünk, majd az első akadály elé érkezünk. A zárt kapu ne tántorítson el senkit, a kapu melletti létrán kell átmászni.
Innen egy jó darabig kifejezetten barátságos és szép erdős terepen haladunk, kisebb emelkedőkkel.
Ezen a terepen haladunk előre egészen a Nagy-szénás és a Kutya-hegy közötti tisztásra.
A fenyők előtt balra térünk, majd rövid időn belül a Nagy-szénás tetejére érünk. Itt érdemes egy hosszabb pihenőt beiktatni, legalább addig, amíg megcsodáljuk a körpanorámát.
A tetőről a Hármashatár-hegy irányába ereszkedünk, majd a fenyves erdőn át rövidesen megsimogatjuk Nagykovácsit. Ezután egy pár lépést újra aszfaltúton teszünk meg, egy sorompó után elérünk egy rétre, ahol régen a Zsíros-hegyi turista ház is állt.
Az útvonal áthalad a réten, itt pedig résen kell lenni, a pecsételő hely a Muflon Itatónál található.
Ugyanolyan erdős, nyugodt terepen haladunk, mint amilyen a szakasz nagyobb része, egészen egy sziklás, kemény lejtőn kell leereszkednünk, a Remete-szurdokba.
Az ereszkedő egy igazi próbatétel, de ennyi kell is.
Ha van időnk, meg kedvünk, a Remete-barlangot is meglátogathatjuk egy kis kitérő erejéig.
Ezután már lakott területre érkezünk, bár az elején fokozottan figyelni kell, rövid ideig az aszfalton kell haladni, de később már lesz járda. Elhaladunk a máriaremetei Kisboldogasszony templom kapuja előtt, majd a házak között leereszkedünk.
Kisboldogasszony templom. Forrás:wikipédia
A körforgalmat elhagyva lassan kiérünk a Nagy-rétre, majd még egy kis erdős terep vár ránk, majd lassan elérjük a Gyermekvasút állomását. Ha még nem pecsételtünk itt korábban, akkor a peronon vagy a váróban van rá lehetőség.
Nagy-rét
A sziklás ereszkedőt leszámítva valóban könnyed túra vár ránk ezen a szakaszon, de azért vannak közben izzasztó, kisebb emelkedők. Kifejezetten jó érzés volt és felszabadító kiszakadni a természetbe, erőt meríteni a további hétköznapokra.
A hivatalos füzet szerint az útvonalon 575 m szintemelkedés vár ránk, ami 6 és fél óra alatt teljesíthető.
Ezzel szemben okos eszközeink mérése alapján 5 óra 11 perc alatt teljesítettük, pihenővel, evés-ivással, és 547 méter volt az összes szintkülönbség.
Reméljük a sok sok zöld és a tájat bemutatva meghoztuk a kedved neked is egy kis kimozdulásra és köszönjük, hogy elolvastad a bejegyzést.
Kövess minket a Facebookon ide kattintva, Instagramon pedig ide kattintva érsz el minket.
Vannak még néhány túra bejegyzéseink, például a Kapor-csúcsról a Magas-Tátrában, vagy a személyes kedvencemről, a Spartacus-ösvényről.
